Ötödik fejezet
Fordította: Aemitt
A GPS által megjelölt helyen
leparkolok. Ez egy eléggé előkelő környék, új lakóházakkal és puccos udvarokkal
körülvéve. Egyértelműen olyasmi, amit nem engedhetek meg magamnak albérletet
illetően, és fogalmam sem volt róla, hogy Tyler jómódú. Nem úgy néz ki, mint
egy gazdag gyerek.
– Ne ítélkezz – mondja Tyler,
mintha hallotta volna a gondolataimat. – A szüleim fizetnek. Ők a gazdagok, nem
én.
– Hát, te a fiuk vagy, szóval te
is gazdag vagy.
Elutasítóan int a kezével. – Nem, azért
kaptam ezt, hogy ne legyek otthon az útjukban. Nem szeretik, ha a közelükben
vagyok.
Fintorogva ráncolom a homlokom. – Ez
biztos, hogy nem igaz?
Megvonja a vállát, mintha semmiség
lenne, és a kocsiajtóra mutat. – Egy kis segítség?
– Ó, igen, bocsánat!
Kikászálódom, és megkerülöm a kocsit,
hogy elérjem az ajtaját. Kinyitom, és óvatosan kisegítem, ügyelve arra, hogy ne
fájlalja a vállát, ahogy kilép. Aztán felveszem a hátsó ülésről a táskáját, és
intek neki, hogy mutassa az utat.
Tyler a főbejárathoz sétál, és beír egy
kódot a kaputelefonba. Az ajtó egy hosszú kattanással kinyílik, és én megfogom
neki. Meleg mosollyal köszöni meg, én pedig azon kapom magam, hogy kissé
elpirulok.
Jesszus, mióta pirulok el egy egyszerű
köszönetre?
Összeszedem magam, próbálok nem
gondolni arra, hogy Tyler mosolyát gyönyörűnek találom, és követem őt a lift
felé. A tenyerével a vállát dörzsöli, és összerezzen.
– Fáj? – Kérdezem, majd
felsóhajtok. – Hülye kérdés. Persze, hogy fáj.
Tyler kuncog. – A gyógyszerek hatása
kezd elmúlni. – Rövid zihálást ereszt meg. – Basszus, elfelejtettem elhozni a
receptre felírt gyógyszereimet.
– Nem probléma – mondom. – Majd én
elhozom neked. – Megérkezik a lift, és belépünk. – Először rendezzük el a
lakást, aztán elmegyek értük.
– Rendben, köszönöm. – Tyler
megnyomja az ötödik emelet gombját.
– Ez a legkevesebb, amit
megtehetek, tekintve, hogy miattam vagy ilyen állapotban.
– Ezzel nem tudok nem egyetérteni
– bólint Tyler.
Mindketten esetlenül elmosolyodunk, és
néma csend áll be, ahogy a lift felvisz bennünket.
Az ötödik emeletnél megáll, és hagyom,
hogy Tyler szálljon ki először, majd követem, ahogy jobbra fordul. A lakásának
a száma 504, és megjegyzem, hiszen a következő napokban folyamatosan ide kell
majd jönnöm.
Tylers kinyitja az ajtót, és belöki. A
lakásban egy tágas előszoba van, balra egy szekrény a ruháknak és cipőknek,
jobbra pedig egy nagy tükör. Tyler leveszi a cipőjét, és én is így teszek.
Egyenesen a nappaliba lépünk, amelynek
falára egy hatalmas lapos tévé van szerelve, középen egy nagy zöld sarokkanapé,
egy fekete dohányzóasztal és egy nagy könyvespolc a falon a kanapé mögött.
Könyvek és dekorációk keveréke van ott, néhány akciófigura, régi játékautók és
plüssfigurák. Elég meglepő Tyler ezen oldalát látni. Gondolom, minden holmiját
magával hozta, amikor elköltözött a szülei házából.
Tyler leül a kanapéra, és nyögve
hátradől.
– Akarod, hogy hozzak neked
valamit? – kérdezem.
– Vizet kérek. Nagyon szomjasnak
érzem magam.
– Lehet, hogy a gyógyszerek miatt
van – mondom, és a konyhába megyek.
Szépen berendezett, modern, elegáns
fekete bútorokkal. A pulton már sorakozik néhány tiszta pohár, így nem kell a
poháralátétek között turkálnom. Kiválasztok egyet, és megtöltöm a csapból.
Visszaviszem Tylerhez, és megkínálom
vele, majd leülök mellé.
– Hová tetted a receptet? – kérdezem.
– El akarok menni a gyógyszereidért.
– A táska jobb oldali zsebébe.
Letérdelek a táska mellé, és előveszem
a receptet. – Mindjárt jövök. Ne menj sehova.
– Á, igen, mert biz arra
készültem, hogy elfutok – nevet fel Tyler, és azon kapom magam, hogy elpirulok
a férfias és tiszta hangjától.
Lenyelem a gombócot a torkomban. Nem
kellene így reagálnom. Tylerrel riválisok vagyunk. Miután a felépülése
befejeződött, ő visszamegy a csapatához, én pedig az enyémhez. Újra egymás
ellen fogunk versenyezni, és legközelebb nem veszíteni szeretnék, hanem
tisztességesen nyerni.
Végül is, ha ezt csinálom, az csak egy
módja annak, hogy megfizessek a hibámért, és visszaszerezzem a helyem a
csapatban. Semmi értelme az ellenséggel bratyizni.
Egy kurta mosollyal kedveskedem,
elkérem a telefonszámát arra az esetre, ha valami problémába ütköznék, miközben
a gyógyszereit beszerzem, aztán távozom. Sűrű felhők borítják az eget, és mire
a gyógyszertárhoz érek, már esik az eső. Megkapom a gyógyszereket, és sietek
vissza, mielőtt felhőszakadásba csapna át. Szerencsére időben érek a lakására,
de úgy tűnik, hogy az eső nem fog egyhamar elállni.
– Jól vagy? – kérdezi Tyler,
miközben leveszem a cipőmet.
– Igen. Elkezdett esni az eső. – Odaadom
neki a zacskó gyógyszert. – Itt maradhatok még egy kicsit? Az eső túl hevesen
esik ahhoz, hogy vezessek. – Nem hoz lázba, hogy a közelében vagyok, de nem
akarom megkockáztatni, hogy ilyen időben vezessek.
Tyler megnézi a telefonját. – Már kilenc
óra van. Miért nem maradsz itt ma este? Van elég hely.
– Ó, nem, nem akarok tolakodó
lenni.
– Nem leszel. Örülök, hogy a
komornyikom itt van. – Rám kacsint és megdöbbent.
– Hát persze – kuncogok. – Ha nem
okoz gondot, akkor igen. Köszi. – Bólintok, megvakarom a tarkómat, hirtelen
elég kínosan érzem magam.
Mi a fenéért reagálok így? Ez csak egy
pizsamaparti. Már rengetegszer csináltam ilyet más srácokkal. Nem nagy ügy.
Tyler a válla fölött csettint egyet. – Habár
ez a kanapé nem túl kényelmes. Nem baj, ha megosztjuk az ágyat? Elég nagy
ahhoz, hogy ne zavarjuk egymást.
Tartok egy kis szünetet, és Tylerre
bámulok. – Oké, azt hiszem. – Már-már dadogok. – Nem probléma.
Hogy a faszba jutottam el onnan, hogy
csak a legszükségesebb dolgokban segítettem Tylernek, odáig, hogy az ágyában
fogok aludni? Ez az egész helyzet egy nap alatt száznyolcvan fokos fordulatot
vett. Nem szabadna többé ilyen helyzetekbe sodornom magam.
Megszólal a telefonom a zsebemben, és
eszembe jut Darius és a többi srác, akiket ma a versenyen otthagytam. Nem volt
bátorságom megszólítani Dariust, de legalább bocsánatot kellene kérnem, és
elismernem, hogy végig igaza volt.
– Beszélnem kell a haverommal. – Mutatok
a telefonra. – Használhatom a konyhát?
– Hát persze – mondja Tyler. – Én
itt leszek és tévét nézek. Nyugodtan csatlakozhatsz, ha végeztél.
– Köszi. – Kimegyek a konyhába,
becsukom magam mögött az ajtót, majd felhívom Dariust. Az első csörgésre
felveszi. – Szia, haver.
– Hé, Ethan! – kiált fel Darius. –
Hova a fenébe tűntél el? Megkérdeztem az edzőt, de csak annyit mondott durva
hangon: „Hogy megfizessen a hibáiért”, aztán elküldött.
Á, ez az edző. Biztosra megy, hogy
megfizetek a szarságért, amit elkövettem.
– Igen, ami azt illeti. Tylerrel
vagyok – suttogom. – Az edző kényszerített, hogy segítsek neki a felépülésben,
mert én okoztam a sérülését.
– Ez szívás – mondja Darius. – De
tökéletesen érthető – teszi hozzá. – Karma, tesó.
A szememet forgatom. – Kapd be.
– Kapd be te is – mondja Darius
vidáman. – Mondtam, hogy ne viselkedj úgy, mint egy idióta, de nem hallgattál
rám. Ha hallgattál volna rám, nem lennél ebben a helyzetben.
Felnyögök, és megdörzsölöm a
homlokomat. – Tudom. Sajnálom, hogy nem hallgattam rád. Pedig kellett volna.
– Ja. Ezt tartsd észben
legközelebb. Meddig fog tartani ez a Tyler dolog?
– Ameddig szüksége van rá, hogy
felépüljön.
– Hűha, szívás a helyedben lenni,
haver.
Csettintek a nyelvemmel. – Köszi.
– Szívesen.
Egy női hang motyog valamit a
háttérben. Valószínűleg a barátnője. Szerencsés fattyú. A srác nála van, akciózik,
én meg itt ragadtam Tylerrel.
– Mennem kell, tesó – mondja
Darius. – Bocsi. Holnap beszélünk.
– Semmi gond. Jó szórakozást.
– Neked is – kuncog, majd leteszi
a telefont.
Ülök még néhány percig, nem igazán
akarok visszamenni a nappaliba, ahol Tyler tartózkodik. Talán elállt az eső, és
elmehetek. Kinézek a konyhaablakon, de már zivatarrá változott. Kurva jó.
Mivel az este hátralévő részét nem
tölthetem Tyler konyhájában, zsebre vágom a telefonomat, és visszamegyek a
nappaliba. Tyler azonban nincs ott, ami jó. Végre néhány másodperc nyugalom,
amikor nem a verseny, Tyler vagy a sérülése miatt stresszelek.
Lepihenek a kanapén, és visszakapcsolom
a tévét, végigböngészem a csatornákat, hátha találok valami érdekeset. Találok
egy akciófilmet, amit már láttam, de beérem bármivel, ami eltereli a
figyelmemet.
Alig tudom élvezni, amikor zajt hallok
valószínűleg Tyler hálószobájából. Valami leesik a földre, amit Tyler
káromkodása követ. Menjek és segítsek? De ha a vécén van, az kurva kínos lenne.
Újabb káromkodás visszhangzik odabentről, ezért úgy döntök, hogy megyek és
megnézem, hogy van.
– Tyler? – Kopogok a hálószobája
ajtaján. – Minden rendben van? – Amikor nem kapok választ, lassan kinyitom az
ajtót, és bemegyek.
A hálószoba rendezett, a tiszta,
ropogós ágynemű mosószerillata terjeng a levegőben. A sarokban egy íróasztal
áll, rajta néhány könyv halomba rakva, és egy laptop. Balra van egy másik ajtó,
és onnan hallom a zuhany hangját. Valószínűleg egy második fürdőszoba.
– Ethan? – szólít Tyler.
– Igen, a hálószobádban vagyok.
Jól vagy?
– Nem, be tudsz jönni ide?
– Persze. – Becsukom magam mögött
a hálószoba ajtaját, és a fürdőszoba felé megyek. Nem vagyok biztos benne, hogy
jól esne bemennem. A kórházban kapott teljes frontális kép villan át az
agyamon.
A francba, miért gondolok most a
farkára? Biztosan meztelen lesz. Csak rontok a helyzetemen.
Kinyitom a fürdőszoba ajtaját, és
valóban, ott van Tyler a zuhanyzó átlátszó üvegajtói mögött, a víz lecsöpög a
meztelen testén. A tekintetem egyenesen a nagy farkára esik, és a sajátom
lüktetni kezd a nadrágomban.
A bűdös francba!
6. fejezet
Fordította: Aemitt
Nyugalom, mondom magamnak. Ez csak egy meztelen
fickó. Sok meztelen fickót láttam már. Nem nagy ügy.
Nos, a nagy ügy az, hogy a farkam
furcsán reagál. Miért áll fel a farkam attól, hogy Tylert látom a zuhany alatt?
És most, hogy belegondolok, miért kap furcsa ötleteket a farkam, valahányszor
látom Tylert a vetkőzés különböző fokozataiban? Az edzőteremben is megtörtént.
Darius szavai járnak a fejemben. Tetszik neked.
Megrázom a fejem. Baszd meg, nem!
Utálom őt. Régen utáltam. Most már csak enyhén idegesítőnek találom.
– Ethan! – Tyler hangja visszaránt
a jelenbe. – Mit csinálsz? – kérdezi. – Gyere be.
Berohanok a fürdőszobába, és óvatosan
közelítek a zuhanyzóhoz.
– Vedd le a ruháidat, és segíts
mosakodni – mondja.
Hátrálok. – A pokolba is, tutira nem.
– Haver, nem tudtam kinyitni a
tusfürdőt fél kézzel, elejtettem a flakont, megpróbáltam megfogni, és beütöttem
a karomat, mint valami idióta. Fáj. – A szemembe néz. – Kérlek?
Habozom, de engedek, és elkezdem
levenni a ruháimat. Nem igazán utasíthatom vissza, hiszen az egész az én hibám.
Tyler nem néz félre, miközben leveszem a pólómat és a farmeromat, épp
ellenkezőleg. Olyan intenzív tekintettel bámul rám, hogy az arcom elvörösödik,
a farkam pedig duzzadni kezd.
Nagyszerű. Meglátja, hogy feláll tőle,
ahogy engem néz. Ez kurvára furcsán fog kinézni.
Elérem a boxeralsómat, és ujjaimat a
rugalmas pántba akasztom. Esküszöm, hogy hallom, ahogy Tyler levegőt vesz, még
a zuhany zaja ellenére is. Ahogy lehúzom, érzem, hogy a farkam egyre keményebb
lesz, és csak remélem, hogy nem fog teljesen kiakadni rajtam. Nem vagyok benne
biztos, hogy meleg-e, de abból, ahogyan a farkamat nézi, van egy olyan érzésem,
hogy talán igen.
Őszintén szólva, most már én is
megkérdőjelezem a heteróságomat. Túlságosan felvillanyoz ez a zuhanyozás
Tylerrel.
Nyugi, haver. Segítenem kell neki
mosakodni, semmi több. Mégis, valahogy egy részem többet akar. Nem tudom
biztosan, miért, ezért félrelököm ezeket a gondolatokat, és belépek a zuhany
alá.
A forró víz kellemesen fogad, én pedig
elégedetten sóhajtok, és végigsimítok a hajamon.
– Szép farkad van – mondja Tyler.
Belefulladok a nyálamba és köhögök. – Mi-micsoda?!
– Mi van? – megvonja a vállát. – Ez
egy bók.
Áruló farkam megrándul, valószínűleg
örül Tyler szavainak. – Te minden srácnak ilyen bókokat mondasz, aki segít
neked a zuhany alatt?
Tyler ajka ravasz mosolyra húzódik. – A
srácok, akikkel általában együtt lógok, más módon „segítenek” nekem.
– Aha. Hát, köszi.
Ezt még soha nem mondta nekem egyik
volt barátnőm sem, vagy bármelyik nő, akivel együtt voltam. Most már zavarban
érzem magam, hogy Tyler előtt meztelen vagyok. Nyilvánvalóan meleg, és
valószínűleg volt már néhány dögös pasival. Én nem tartom magam dögösnek, bár
tudom, hogy nem nézek ki rosszul.
Miért foglalkoztat egyáltalán ez a
dolog? A srác bókolt nekem. Lépjünk tovább, mielőtt hatalmas merevedésem lesz.
Megköszörülöm a torkomat. – Miben
segíthetek? – kérdezem Tylert, miután kinyitom a tusfürdőt.
– Fogd meg a sérült karomat. Nem
akartam, hogy vizes legyen a heveder, ezért levettem, de kimerítő így hajlítva
tartani.
Közelebb lépek, és megfogom a karját. A
farkam hegye súrolja Tylerét, és majdnem zihálni kezdek, mielőtt összeszedem
magam, és egy kicsit arrébb húzódom, hogy ne érjünk össze. Ha így folytatom,
még a végén elkezdem hasba bökdösni.
Látom, hogy Tyler vigyorog, és
igyekszem nem tudomást venni róla, miközben elveszem a mosdókendőt, és átadom
Tylernek. Bőséges mennyiségű gélt önt magára, majd a mosdókendő felé biccent.
– Mosdass meg. Magam nem tudom
megcsinálni.
Felvonom a szemöldökömet. – Ha én meg
tudlak tisztítani egy kézzel, akkor te is képes vagy rá.
Az alsó ajkába harap, és kiskutya
szemeket mereszt rám. – De én megsérültem.
– Rendben. – Sóhajtok, bár
egyáltalán nem bánom, hogy megmosdatom.
Nem fogok azon töprengeni, hogy miért
akarom megmosni Tyler meztelen testét. Egyszerűen csak nem gondolkodom, és
megteszem, mert ha túl sokat gondolkodom, nem tudom, milyen következtetésre
jutok.
Végigsimítom a mosdókendővel Tyler
széles vállát, gyengéden bánva a sérült vállával. Lefelé haladok vele a tónusos
mellkasán és a hasizmain, ujjbegyeimmel végigsimítok a mellbimbóin. Tyler
megborzong az érintésem alatt, én pedig visszatartom a lélegzetem.
Ne
keményedj meg!
Lefele haladok, közel a medencéjéhez,
elérve a finom és vastag farkához vezető kellemes szőrcsíkot. Lenyelem a
gombócot a torkomban, amikor látom, hogy egyre nagyobb és nagyobb lesz.
Baszd meg!
Ne
keményedj meg!
Tyler tesz egy apró lépést felém, és ez
elég ahhoz, hogy a farkunk ismét összeérjen. Már nem tudok uralkodni magamon,
és a farkam vigyázzba áll, készen áll egy kis akcióra. Csakhogy egy férfival
vagyok a zuhanyzóban, nem egy nővel, és nem vagyok benne biztos, hogy ez mit
jelent számomra.
Soha nem érdekeltek a pasik. Még most
is, ha belegondolok, nincs olyan pasi, akiről fantáziálnék. De úgy tűnik, Tyler
hatalmas farkának látványa ezt teszi velem. A közelség miatt? Biztosan.
Gondolom, még egy hetero pasinak is felállhat ebben a helyzetben, nem?
– Mereven még szebb – mondja
Tyler, és megnyalja az ajkát.
Ezúttal nem hátrálok meg, helyette
inkább ránézek. – Csak azért mondod ezt, hogy felizgass engem?
– Szerintem már így is stresszeled
magad ezzel a zuhanyzással, nem igaz? Voltál már valaha pasival?
Magasabbra mozdítom a mosdókendőt, és eltávolodom
a farkától. – Úgy érted, romantikusan? Nem.
Tyler megvonja a vállát. – Romantikusan,
szexuálisan, mindegy.
– Ahogy mondtam, nem. Én hetero
vagyok.
Vigyorra húzódik a szája. – Biztos
vagyok benne, hogy az vagy?
A pillantásom elmélyül, és a szemöldököm
megrándul. – Ez meg mi a fenét akar jelenteni?
– Azt, hogy talán nem vagy annyira
hetero, mint amennyire gondolod.
– Biztosíthatlak, hogy az vagyok.
Nem kéne szembeszállnod azzal a fickóval, aki megmosdat és fogja a karodat?
Tyler lehajtja a fejét, és őzike
szemekkel néz rám. – Á, ugye most nem bántanál egy már amúgy is sebesült
embert?
– Próbáld ki, seggfej! – reszketek.
– Te vagy a seggfej. Meztelen és
kemény vagy, mert elbasztad.
Visszafogom magam egy sértőbb
visszavágástól, és csak súrolom tovább. Szemétláda. Darius tévedett. Nem
kedvelem Tylert. Akárhányszor azt hiszem, hogy igazából jó srác, tovább
szórakozik velem.
– És a hátamat is – utasít Tyler,
miközben megfordul.
Még több tusfürdőt öntözök a hátára, és
folytatom a súrolást. Széles vállai és feszes izmai vannak, amelyek
megmozdulnak, ahogy végigsimítok rajtuk a mosdókendővel. A dereka karcsú, a
feneke pedig feszes. Bámulom a kerek popsiját, és azon tűnődöm, milyen érzés
lenne, ha a farkam becsúsztathatnám közéjük és a lyukba. Vajon tetszene neki?
Tetszene neki?
– Te bökdösöl engem – mondja
Tyler.
Megrázom a fejem, és pislogok. – He?
– A farkad bökdös.
Lenézek, és rájövök, hogy nagyon közel
kerültem hozzá, és a farkam hegye épp a fenekét bökdösi. Basszus, de jó érzés.
A bőre puha és meleg, de gyorsan hátralépek egy lépést, és elmormolok egy
bocsánatkérést.
– Semmi baj – vonja meg Tyler a
vállát. – Nem bánom, hogy piszkál. Bekenheted egy kis szappannal, és rögtön
beledughatod.
Most úgy érzem, mintha égne az arcom.
Az agyam küzd azzal, hogy ezt kibaszottul izgatónak találjam, és hogy
bosszankodjak Tyler baszakodása miatt.
– Megtennéd, hogy kussolsz? – mondom,
és sokkal nagyobb erővel mosom a hátát. – Bocsánatot kértem.
– És mondtam, hogy egyáltalán nem
bánom.
Elengedem a karját, és a kendőt a
zuhanyzó padlójára dobom. – Tudod mit, baszd meg. Nem érdekel, hogy én okoztam
neked ezt a sérülést. Végeztem azzal, hogy itt segítsek neked. Fejezd be
egyedül.
– Ugyan már. Nem jó móka egyedül
befejezni – vigyorodik el Tyler, majd rám kacsint.
A rohadt szemétláda abszolút jóképű,
amikor ezt csinálja. A zuhanyzóban lévő fények kiemelik a szeme zöldjét, és a
víz végigfolyik a magas arccsontján. Aranyos, fiús mosolya van, tökéletes
fogakkal és dús ajkakkal.
Most még jobban haragszom rá és magamra
is. Vállat vonok, hogy kilépjek a zuhany alól, és lehűtsem magam, de nem tudom
rávenni magam. Le akarom törölni azt az átkozott vigyort az arcáról, és
vacillálok, hogy egy ütéssel vagy egy csókkal töröljem-e le.
Mi a fenét művel velem ez a pasi?
– Úgy nézel ki, mint, aki komoly
harcot vív önmagával. – Tyler felhúzott szemöldökkel mondja. – Olyan komoly az
arcod – elhátrál. – Elmehetsz. Nem akartalak kellemetlen helyzetbe
kényszeríteni.
– Hát, már meztelen vagyok, és
zavarba hoztam magam azzal, hogy felállt a farkam, szóval akár be is
fejezhetném a mosdatásod.
– Ez nem kínos. – Tyler megvonja a
vállát. – Előfordul. Nem nagy ügy. – Aztán újra elvigyorodik. – Oké, nagy ügy,
mert nagy ügy. Érted?
– A vicceid középszintűek – válaszolom,
bár nem tudom megállni, hogy ne mosolyogjak.
Letérdelek a mosdókendőért, és a
tekintetem a farkára esik, ami már csak félig kemény, és azon tűnődöm, milyen
érzés lesz megérinteni. Sima és enyhén lefelé görbül. A tekintetem találkozik
Tylerével, és a farkam lüktet attól, ahogy rám néz, mintha ő is ugyanerre
gondolna.
Otthagyom a mosdókendőt, és felállok,
hátamat a zuhanyfülkének támasztva. Tyler tesz egy tétova lépést. Amikor látja,
hogy már nem ellenkezem, hozzám nyomul, jó keze a vállamat fogja, az én kezem
pedig a sérült karja alá csúszik, hogy megtámasszam.
A farkunk összeér, és én rövid nyögést
engedek ki, ahogy érzem nedves testét az enyémhez simulni. Jó kezével
megmarkolja a farkam, és lassan felfelé húzza, megszorítja a csúcsát, és
hüvelykujját végigsimítja a csúszós részen.
Elfojtok egy zihálást, és az alsó
ajkamba harapok, elképedve ettől a hangtól. Tyler elmosolyodik, és a keze
ritmikus mozdulatokkal simogatja a kemény farkam, az ujjai szakszerűen
körbefogják a csúcsát, és masszírozzák. Lejjebb csúsztatja, és megmarkolja a
golyóimat, a tenyerében forgatja őket, ujjbegyeivel könnyedén végigsimít
rajtuk. Megremegek, és érzem, hogy a térdeim egyre gyengébbek.
Basszus, ez olyan kellemes és jó érzés.
Tyler visszatér a farkam simogatásához,
megtalálja a ritmust, amitől felnyögök. Olyan rohadtul kanos vagyok most,
tudom, hogy bármelyik pillanatban felrobbanhatok. Nem is érdekel, hogy gyorsan
elélvezek. Ez kurva jó.
Élesen belélegzem, és Tyler ismét
végigsimít a hüvelykujjával a résemen. Még néhány simítás és én...
Tyler hirtelen abbahagyja, és elhúzza a
kezét. Nyögés hagyja el a számat, és zavartan pislogok.
– Mi a fene, ember? – kérdezem. – Közel
voltam az orgazmushoz.
– Tudom – mondja Tyler, és a
vigyor visszatér az arcára. – Elképesztő vagyok, ugye?
– Csodálatos abban, hogy
tönkreteszed. Miért hagytad abba?
– Mert élvezted.
– Ú... igen, élveztem. Ennek semmi
értelme.
– Ha már ennyire tetszett, mi
lenne, ha megszárítkoznánk, és az ágyban folytatnánk. Nekem úgy kényelmesebb,
és... – Tétovázik egy kicsit, mielőtt folytatja: – Talán te is kipróbálhatnád.
– Lefelé mutat a kemény farkára.
Kicsit elkomorulok, elbizonytalanodva.
– Amikor azt mondod, hogy kipróbálni, úgy érted, hogy kiverem?
– Valami szórakoztatóbbat
reméltem.
– Mint például...? – Intek a
kezemmel, hogy további részleteket mondjon.
– Mint a szopás.
Leesik az állam. – Még életemben nem
szoptam le senkit.
– Ez nem rakétatudomány. Ugyan
már! Mit szólsz hozzá?
Most annyira kanos vagyok, hogy nem is
érdekel, hogy épp most fogom leszopni a pasit, akit utálok. Látni akarom, mit
tud velem csinálni azokkal az ajkakkal. – Rendben.
Köszönöm szépen
VálaszTörlés